Beszámoló
- nap: Bonyhád – Nagyvárad – Kolozsvár: indulás a nagyon kora reggeli
órákban, rövid pihenőkkel érkezés Partium fővárosába ( megyei, egyházi és
szellemi központ ) A Sebes-Körös partján elterülő várost az épített történelmi
örökség segítségével ismerjük meg, előzetes, tantárgyi integráció segítségével
létrehozott projektmunka keretében, melynek címe: I.Szent László királyunktól
a szecessziós Körösparti Párizsig. Fényképezkedés a Nagyváradi Római Katolikus
Püspökség parkjában, Szent László király szobránál. Ebéd után indulás Erdély
fővárosába. A szállás elfoglalása, az első nap értékelése, dokumentálása a
közösségi felületeken, illetve a személyes útinaplókban.
Összesen: 520 km - nap: Kolozsvár – reggeli után a a „kincses város” felfedezése: fényképezkedés
a Szamos partján, a Magyar Állami Színház épületénél, majd megmásztuk a
Szent Mihály plébániatemplom tornyát, lefotóztuk a covid „emlékét ” az épület
egyik falán, majd megpihentünk és megcsodáltuk a templom belső részét is. A
pályázat címéhez, témájához itt is illeszkedve helyt álló emberekre, Corvin
Mátyás királyunkra és Márton Áron püspökre emlékeztünk. A késő délutánt és
a kora estét a Kolozsvári Botanikus Kertben töltöttük, ezzel majdnem teljessé
vált kolozsvári projektnapunk.
Összesen: 83 km - nap: Kolozsvár- Torockó: második éjszakánkat is eltöltöttük a líceum falai
között, reggeli után Rácz Leventeúr, az intézet gazdasági igazgatója előadást
tartott nekünk a Díszterem falai között, megismerhettük a teológiai fakultás
működését, rengeteg új információvak gazdagodtunk. Biztos vagyok benne,
hogy a mi látogatásunkat több csoportunk látogatása fogja követni, a
kapcsolatot tartani fogjuk az intézettel. Lelkiekben feltöltődve indutunk tovább
hiszen várt minket a Tordai-hasadék, melynek tudták diákjaink a történetét,
személyesen megtapasztalák természetföldrajzát és végigküzdötték magukat
rajta.Újra buszra szálltunk és a délutáni órákban megérkeztünk a kedves
Torockóra, ahol elfoglaltuk szállásunkat.A nagyvárosi ódon intézet falai után a
falsi vendéglátás körülményei alkalmat adtak az udvaron focizásra, táncra,
persze csak azután, hogy a délután folyamán felfedeztük ennek a csodálatos
falunak minden zegét-zugát: a népi építészet közösségmegtartó erejét, a
Székelykő látványát, a gyerekek kedvenc helye a falu központjában található
vajor volt, itt lángosoztak, beszélgettek estig.
- nap : Torockó-Bükkloka: A finom reggeli után buszunk elindult Székelyföldre,
első állomásunk Marosvásárhely volt.Megcsodáltuk a Kultúrpalota Zsolnay-
kerámiás tetőcserepeit, majd a Sóvidéken másfajta tevékenységbe kezdtünk:
Korondon ellátogattunk Tófalvi Csaba sóvágó műhelyébe, ahol betekintést
nyerhettünk a só megmunkálásának folyamatába és megtudtuk mi mindenre
használható parajdi só ( videó) .Napunknak ezt a szakaszát vásárlással fejeztük
be: a fürdősók, fűszersók világába merültünk el egy rövid időre, úgy gondolom
jó ajándékkal tértek haza a gyerekek.Farkaslaka, Székelyudvarhely, Máréfalva, a
székelykapuk faluja, majd a magyarok szent hegyének a Hargitának a
megpillantása a távolban, majd szakadó esőben érkeztünk meg Csíkországba és
végül elértük Bükklokát, a Piposz Tanyát. Erdély legnyugatibb magyarok lakta
településétől megérkeztünk a legkeletibb csücsökbe és az első percek után úgy
éreztük: haza érkeztünk. Közös nyelvünk, közös történelmünk mellé közös
élményeket, élő kapcsolatokat, barátságokat kaptunk ezen a csodálatos helyen
a helyt álló tájon, ahogy a pályázatunk címe is szól ,és helyt álló emberekkel
ismerkedtünk meg: Demeter Máriával és Tankó Zsigmond Istvánnal. - nap :Egész napos projektnap :
Bükklola- Madéfalva – Békás-szoros – Gyilkos-tó :
szakadó esőben indultunk útnak reggel, Madéfalván a buszsofőrünkkel,
Barabás Zoltánnal koszorúztunk mert akkor már ömlött-szakadt az eső. Itt kell
elmondanom, hogy Zoltán származása okán is nagy ismerője és nagy szeretettel
van Erdély iránt. Nélküle nem lett volna a kirándulás ennyire értékes.Az eső
kitartóan esett végig miközben busszal végigvittek bennünket a Békás-szoroson
Zoltán szakavatott kalauzolása mellett. Aztán amikor megálltunk a Gyilkos-
tónál, elállt az eső így a tó keletkezésének történeteit, a természetföldrajzi
tudnivalókat már a tájat száraz időben csodálva .Miután mindenki jóllakott
kürtőskaláccsal és lángossal búcsút intettünk a Gyilkos-tónak, megcsodáltuk a
kilátást a Libán-tetőről, megszemléltük a zeteváraljai víztározót majd titkos
pillantásokkal figyeltük az egyik kislány arcát, aki csak nézett ki a busznak az
ablakán, az arca egyre izgatottabb lett, majd felkiáltott: ez az én falum, ott
megy a keresztanyám! És hol álljunk meg,hol lakik a mama?-hangzott a kérdés.
Nagyon nagy volt a meglepetés és az öröm: egy kislány hazaérkezett…A
búcsúzás után immár ragyogó napsütésben tárult újra elénk a Csíki-medence és
ilyen jó időben értünk vissza Bükklokára – még a tehenek előtt:)) A második este
sok gondolattal,érzelemmel, tudással telt: Tankó Zsigmond István tartott a
gyerekeknek egy jó órás előadást közös énekléssel, nagy nevetésekkel:
köszönünk mindent Piposz Tanya!
- nap Bükkloka – Bonyhád. A korai reggelit és a búcsúzkodást a
vendéglátóinktól követően elndultunk hazafelé. A buszon végig ismertettük a
tudnivalókat azokról a településekről amerre elhaladtunk: Csíkszereda (
többszöri ismertetés, mindig valami mást mondtunk el ), Gyulafehérvár, Déva,
Arad – hogy csak a fontosabbakat említsük. A gyerekekkel az előkészítő napon
alaposan foglalkoztunk a hazafelé tart nap buszos idegenvezetésének
látnivalóival, így közösen tudtuk megtenni az egyes települések
bemutatását.Magyarországra átérve , az utolsó rövid pihenőnknél
elfogyasztottuk az utolsó szendvicseket a hűtőtáskákból és megkértük a
gyereküket , hogy az általunk kiosztott papírlapra írják fel, hogy mit „hoztak „
magukkal az elmúlt 6 napból. Az értékelő órán dolgztuk fel a „hozottakat.”
