„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.”
(Ady Endre: Október 6., részlet)
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, a bécsi forradalom első évfordulóján, 1849. október 6-án végezték ki. Azóta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk erre a szomorú napra. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon.
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly – ők voltak azok a honvédtisztek, akiket Aradon végeztek ki a szabadságharcban folytatott tevékenységük miatt golyó, illetve kötél általi halállal. Gróf Batthyány Lajost, a Batthyány-kormány első felelős miniszterelnökét Budapesten állították a kivégzőosztag elé.
Az aradi vértanúk kivégzés előtti utolsó mondatai így hangzottak:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” Aulich Lajos
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Damjanich János
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Dessewffy Arisztid
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Kiss Ernő
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Knézich Károly
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!” Láhner György
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Lázár Vilmos
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” Leiningen-Westerburg Károly
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Nagy Sándor József
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” Poeltenberg Ernő
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Schweidel József
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” Török Ignác
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Vécsey Károly
Az aradi vértanúkra való emlékezés 1867-ig csak titokban történhetett, a kiegyezés után azonban október 6-a országos gyásznappá lett.
Iskolánkban ma a gimnazisták által összeállított megemlékezést hallgattuk meg az iskolarádión keresztül.
Tisztelet a Hősöknek!
