Csütörtökön, az utolsó tanítási nap 2. órájában a 8.B és 8.C osztály végzős diákjai vettek búcsút alsós és felsős tanítóiktól, tanáraiktól, a már nyugdíjas kollégáinktól.
Kedves szavakkal, vicces műsorszámmal köszönték meg az együtt töltött éveket, a szép, és néha bizony idegszaggató csínytevések emlékeit, a sok-sok törődést, odafigyelést és támogatást. Mi, pedagógusok, a műsor alatt azon morfondíroztunk, hogy hová tűntek azok a megszeppent, tétován tébláboló kis elsősők, akiket nyolc éve a gondjainkra bíztak, és kik ezek a nálunk fél fejjel magasabb, csinos nagylányok és fess fiatalemberek, akik most elhagyják az iskolát… egyáltalán: hogyan röppenhetett el ez az idő ilyen szemvillanás alatt?
A közös múltba pillantás nem csak a pedagógusok, de még néhány diák szemébe is könnyeket csalt. Az előadás után a tanulók személyre szóló ajándékokkal kedveskedtek nevelőiknek.
A további képek megtekinthetők: Médiatár
