A több mint ezer éves Magyarország történelmének egyik legszomorúbb napjára, 1849. október 6-ra emlékeztünk iskolánkban pénteken az első két órában.
“A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!”
(Juhász Gyula)
A majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően, az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást. A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva. A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. S bár a szabadságharc elbukott, mégsem mondhatjuk, hogy eredménytelen volt. A szabadságért küzdő magyarság, a függetlenségi harcok során valódi polgári nemzetté kovácsolódott. A 13 aradi vértanún kívül – a csata során – több ezer magyar katona is életét vesztette. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is.
Emlékük előtt tisztelegve Naszádos Zsuzsanna tanárnő megható előadásban mesélte el az akkor történteket.
Délután 7. évfolyamos tanulóink közül többen részt vettek a fáklyás futáson, majd a Kálvária dombnál tartott ünnepi megemlékezésen és Perczel Mór honvédtábornok sírjánál tartott koszorúzáson iskolánk képviseletében Kovács Ferenc tagintézmény-vezető úr rótta le tiszteletét.
A további képek megtekinthetők a Médiatárban.
